Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

A magyar nyelv beszélőinek száma kb. 14,5 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 10 millióan élnek Magyarországon. A magyar anyanyelvű személyek száma a világon 13,5 millió körüli lehet. Az Európai Unióban kb. 12 millió magyar anyanyelvű ember él. A többi európai országban 500 000, Európán kívül kb. 1 millió a magyar anyanyelvűek száma, akik közül azonban otthonában már nem mindenki használja a magyar nyelvet. További 1 millióan beszélik a magyart második nyelvként, elsősorban a Kárpát-medence országaiban.

A magyarság Kárpát-medencébe költözése 895 körül fejeződött be. Ezzel a magyar nyelv életében kezdetét vette az ómagyar kor. A magyarság kapcsolatba került a szlávokkal, ami számos szláv szó átvételével járt együtt, például a tégla, a mák vagy a karácsony. A hatás kölcsönös volt: magyar eredetű szó a horvát čizma, illetve a szerb aąov.

A nyelv első emlékei, leginkább személy- és helynevek, a 10. századból származnak, de a honfoglaló törzsek között már korábban is ismert lehetett az írás fogalma. Ezt támasztja alá a betű és írás szó etimológiája, illetve a magyar rovásírás léte, amivel ugyan nem maradtak fenn ennél korábbi szövegek, párhuzam vonható közte és a türk rovásírás között.

Az 1000-ben létrejövő Magyar Királyságban a középkori szokásoknak megfelelően jelentős szerepet játszott a latin nyelv; a magyar nyelvre is hatást gyakorolt, főként a kereszténység és az oktatás szókincse kapcsán.

A magyar nyelv legkorábbi, máig fennmaradt szövege a Halotti beszéd, amely az 1190-es években született. Az irodalomtörténészek azonban feltételezik, hogy magyar nyelvű irodalom már korábban is létezhetett. A magyar költészet legkorábbi példája az 1300 körüli Ómagyar Mária-siralom. Irodalmunk ezeknél jelentősebb alkotásai a 14. századból és az azt követő időkből maradtak ránk, az első magyar nyelvű bibliafordítás, a Huszita Biblia pedig az 1430-as évekből.   (Wikipédia)

 

Halotti beszéd

 

 

Az első teljesen magyar nyelvű nyomtatott könyv,                          Az zenth Paal leueley magyar nyeluen

  

A legújabb kori kutatások nem csak arra hívják fel a figyelmet, mitől válik különlegessé ez a nyelv, hanem arra is, hogy a magyar tisztán megőriz, konzervál olyan jellegzetességeket, olyan lenyomatokat, ami valaha közös volt és ősi, és amelyről hivatalos körökben még beszélni sem szabad, hiszen a politikai-gazdasági okokból divatossá tett elméleteket alapjában megrengetné.

A magyar nyelv a kettes számrendszer szerint gondolkodik és beszél. A világnak ősi felismerését rejti: akkor egész, ha egy; a magyarban az az egészséges, akinek két szeme, két lába, két karja, két füle stb. van (lásd: félkezű, félszemű, a féleszű is egy-ügyű).

Egyenlő, egyenlít: kettőből indul ki mindkét szó
Egyveleg
, együtt, együttes: ketten vannak minimum.

A magyarban a mássalhangzók hordozzák elsősorban a jelentéstartalmat (a rovásírásban is csak ezeket jelölték). Ha a magánhangzókat elhagyva, csak a mássalhangzókat ejtenénk, vagy írnánk, esetleg az összes magánhangzót csak egyetlen fajtával helyettesítenénk egy szövegen belül, úgy is minden nehézség nélkül megértenénk. Pl: Filmigyik i higyri, linizik i vilgybi.

Azt mondják, a gondolkodás meghatározza a nyelvet, a nyelv a gondolkodást.A szavak sokat elárulnak arról, milyen is volt egy adott nép gondolkodása régen.

 

       "Minden nemzetnek fő kincse a nyelve. Bármit elveszíthet, visszaszerezheti.   De ha nyelvét elveszti,Isten se adja vissza többé."      Gárdonyi Géza

 

Kép

 Külföldiek gondolatai a magyar nyelvről:

 

1817:  Giuseppe Mezzofanti bíboros, aki 58 nyelvet értett s beszélt, többek között kitűnően magyarul is (négy nyelvjárásban), Bolognában ékes magyar beszéddel fogadta József magyar nádort.Ő mondta Frankl Ágoston cseh nyelvésznek:

"Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és a latinnal egy sorba helyeztek? A magyar! (…)  Úgy látszik, a magyarok maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában." Mezzofanti bíboros 1832-től a Magyar Tudományos Akadémia kültagja volt.

 

1830: Sir John Bowring, a hazánkat fölkereső angol utazó és irodalmár, aki magyar írók és költők műveiből angol nyelven antológiát adott ki, megállapította, hogy:" A magyar nyelv eredete messzire megy vissza. Egész sajátos módon fejlődött és szerkezete olyan időkben alakult ki, amikor a legtöbb most élő európai nyelv nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis is, az erő, a hangzatok hajlékonyságával... a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek...Ez a nyelv a nemzeti önállóságnak, a szellemi függetlenségnek legrégibb és legfényesebb emléke... A régi egyiptomi templomok egyetlen kőből készült padozatait sem tudjuk megmagyarázni, honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömböket. Miként szállították el, vagy emelték föl a templom tetejét. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény."

 

1840: N. Erbesberg világhírű bécsi tanár: "Olyan a magyar nyelv szerkezete, minthanyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan került inden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot."

 

1870: Archibald H. Sayce, oxfordi orientalista professzor megfejti az első egynyelvű sumír szöveget, és annak nyelvtani elemzését is adja. Szerteágazó nyelvészeti összehasonlítást végez. Ennek folyamán teljes turáni népcsoportok nyelveinek a sumírral való rokonságát vizsgálja. Legközelebbi összefüggéseket a magyar és baszk nyelvvel talált. Eljött Magyarországra, hogy megtanuljon magyarul. Ő is a magyart tartotta a leghasznosabb segédeszköznek a sumír nyelv olvasásához.

 

 - Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is  volt, mondta :  "a magyar nyelv logikus és tökéletes  felépítése felülmúl minden más nyelvet".

 

 - George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: 

  "Bátran kijelenthetem, hogy miután  évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb  lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi  különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."

 

  - Ove Berglund svéd orvos és műfordító:  "Ma már, hogy van fogalmam a  nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

 

 - Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:

"...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."  (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)

 

Kép

 

Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke

  (Firenze 1984. X. 12. )
 

Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar,

 Európába hogy került?
 

 Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

 S hogy némelyik mit takar,
 

 És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt:

 Ember, állat hogy halad?
 

 Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk,

 S milyen, ha csak lépdelek.
 

 Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár,

 Miért éppen andalog?
 

 A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet - és Bár alakra majdnem olyan

 Miért más a törtetés?
 

 Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezőn átvág,

 De tán vágtat valahol.
 

 Aki tipeg, miért nem libeg S ez épp úgy nem lebegés, --Minthogy nem csak sánta biceg,

 S hebegés nem rebegés!
 

 Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál,

 Avagy akár bóklászik.
 

 Lábát szedi, a ki kitér, A riadt őz elszökell. Nem ront be az, aki betér . . .

 Más nyelven, hogy mondjam el?
 

 Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen őgyelegni?

 Egy szó - egy kép - egy zamat!
 

 Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, miért nem kószál?

 S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat, És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat,

 Avagy császkál és totyog?
 

 Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármű robog, Nem csak az áradat rohan,

 S nem csak a kocsi kocog.
 

 Aki cselleng, nem csatangol, Ki 'beslisszol' elinal, Nem 'battyog' az, ki bitangol,

 Ha mégis: a mese csal!
 

 Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik.

 Hogy mondjam ezt olaszul?
 

 Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, eloldalog,

 Hogy mondjam ezt németül?
 

 Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ődöng, csavarog, Lődörög, majd elvándorol,

 S többé már nem zavarog.
 

 Ám egy másik itt tekereg, - Elárulja kósza nesz -Itt kóvályog, itt ténfereg. . .

 Franciául, hogy van ez?
 

 S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

 Hogy mondjam ezt angolul?
 

 Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom,

 S tán csak magyarul lehet. . .!

 http://1.bp.blogspot.com/_PA7JozrrrlI/S1hboEGCsuI/AAAAAAAAAd8/apEmJBPjUGg/S220/IMGP8391.JPG

 

 
 

 

 

A mappában található képek előnézete Korond-Sóvidék