Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Székely-magyar népdalok

2010.05.19

 

http://kultura.hu/img/upload/200907/szekelyek.jpg

 

1. Udvarhelyi Kerek-erdő

 

 

 

Udvarhelyi Kerek-erdő de magos.

Közepibe barna kislány aranyos.

 Hogyha én az erdőnek a szélső fája lehetnék,

 A babámnak vállaira borulnék.

 

 

 

Felmegyek az udvarhelyi nagy hegyre.

 Letekintek Udvarhely közepibe.

Ott látom a-, ott látom az udvarhelyi lányokat,

 Gyöngykoszorú borítja a vállukat.
 

 

 

 

2. Elmegyek, elmegyek

 

 

 

Elmegyek, elmegyek,

 El is van vágyásom,

Ebbe rongyos kis tanyába

 Nincsen maradásom.
 

 

 

Ha elmégy, ha elmégy,

 Csak hozzám igaz légy.

Igaz szereteted babám,

 Hamisra ne fordítsd.
 

 

 

 

3. Nagysolymosi bírónak a kapujába

 

 

 

Nagysolymosi bírónak a kapujába,

 Lehullott a fehér akácfa virága.

 Énelőttem ne seperje össze senki.

Szép a rózsám, csak ne járjon hozzá senki.

 

 

 

Gyógyítgatom a szívemet, hogy ne fájjon.

 Találok én szeretőre még a nyáron.

Találok még szeretőre, csókot s jó szót,

 Ne gondold, hogy tőled kaptam az utolsót.
 

 

 

 

4. Erdő szélén de magos a kaszárnya

 

 

 

Erdő szélén de magos, erdőszélén de magos a kaszárnya.

 Ott szült engem az anyám, ott szült engem az anyám a világra.

 Erdőszélén a dalos madárnak is van párja, van párja,

Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva,

 

 

 

Szomszéd asszony sejahaj, szomszéd assszony, mondja meg a lányának:

 Fehér ágyát vesse meg, fehér ágyát vesse meg a bakának.

 Mert a baka gyalog masírozik, s elfárad, elfárad.

Gyönge szívét megöli, gyönge szívét megöli a búbánat.

 

 

 

 

5. Réten, réten

 

 

 

Réten, réten, sej az udvarhelyi réten,

 Elvesztettem a zsebbe való késem,

Késem után a karikagyűrűmet, galambom,

 Azt sajnálom, nem a régi szeretőmet.
 

 

 

Este, este, sej, de este akar lenni.

 Ez a kislány haza akar menni.

Haza menne, de nincs kísérője, galambom,

 Elkísérem, leszek én a szeretője.
 

 

 

 

6. Kerek a káposzta

 

 

 

Kerek a káposzta, csipkés a levele.

 Kettő a szeretőm, mit csináljak véle?

 Ha a szőkét ölelgetem , a barna haragszik,

Így hát az én búbánatos szívem soha meg nem nyugodik.

 

 

 

Így lesz-úgy lesz, jobb lesz hát, ha megházasodom.

 Minden kislány kapujába nem orcátlankodom.

Majd lesz még a káposztának csipkés a levele,

 Leszek én a tavalyi babámnak igaz, hű szeretője.
 

 

 

 

7. Jaj de széles, jaj, de hosszú az az út

 

 

 

Jaj de széles, jaj de hosszú az az út,

 A melyen a régi babám elindult.

Régi babám, térj vissza a hosszú utadról,

 Emlékezz a tegnap esti szavadról.
 

 

 

Hosszú útról visszatérni nem lehet.

 A szerelmet eltitkolni nem lehet.

A szerelem szélesebb a tenger vizénél,

Árvább vagyok a lehulló levélnél.

 

 

 

 

8. Nagysolymosi bírónak

 

 

 

Nagysolymosi bírónak,

 Két szép lovat mondanak.

 Ellopnám az éjszaka,

Hogyha meg nem fognának.

 

 

 

De már hasad a hajnal,

 Jön a csendőr, s megvasal,

Vasra veri a gyönge kezemet,

 Meg az árva szívemet.
 

 

 

Levisznek a pincébe,

 A börtön fenekére,

 Gyere babám, gyere váltsál ki,

Ne hagyj engem meghalni.

 

 

 

Kiváltlak én ki, ki, ki.

 Nem hagylak elhervadni.

Eladom a selyem jegykendőm,

 S kiváltom a szeretőm.
 

 

 

 

9. Rászállott a fecskemadár

 

 

 

Rá, rá, rászállott a fecskemadár a vasútra.

 Jártam hozzád babám, egész világ tudja,

 Jártam hozád babám, de nem fogok járni,

Tudod szép szeretőm, fog a gyönge szívem fájni.

 

 

 

Csak , csak , csak az esik nékem olyan keservesen:

 Büszkén jár előttem a régi kedvesem.

Olyan büszke, minha sosem látott volna,

 Mintha a szeretője soha nem is lettem volna.
 

 

 

 

10. Kiöntött a Kis-Küküllő, kiöntött a Nagy-Küküllő

 

 

 Kiöntött a Kis-Küküllő,
 Kiöntött a Nagy-Küküllő a rétre, de a rétre.
 Valamennyi barna kislányt,
 Valamennyi szép leányzót elvitte.
 

 

 Halássza ki minden legény,
 Fogja ki a magáét, a magáét, a magáét,
 Ne szeresse, ne ölelje,
 Ne csókolja soha senki a másét.
 

 

 

 11. A violát akkor szedik
 

 

 A violát akkor szedik,
 Mikor reggel harmat esik.
 Mert ha akkor le nem szedik,
 A szép színe elváltozik.
 

 

 Kútágasra szállott a sas,
 Engem rózsám ne csalogass,
 Csalogatot engem más is,
 Náladnál szebb virágszál is.
 

 

 Jön a babám a csárdából,
 Ismerem a járásáról,
 Járásáról, kalapjáról,
 Fekete göndör hajáról.
 

 

 Este későn nejárj hezzám,
 Mert sokan vigyáznak reám,
 Az este is hezzám jártál,
 Ablakimon kopogtattál.
 

 

 Ablakimon ne kopogtass,
 Jöjj be, ha becsületes vagy,
 Jó anyámék lefeküdtek,
 Szép csendesen beengedlek.
 

 

 

 12. Vetettem violát
 

 

 Vetettem violát, várom kikeletjét.
 Várom a babámnak hazajövetelét.
 

 

 Kikőtt a viola, de nem az a teljes,
 Hazajött a babám, de nem igen szeret.
 

 

 Hervad az a fűszál, kit a kasza levág,
 Hervad az a kislány, kit babája elhágy.
 

 

 

 13.Este van már, késő este
 

 

 Este van már, késő este, kilencet ütött már az óra.
 Az én csárdás kis angyalom mégsem jött el a fonóba.
 Vagy haragszik, vagy beteg, vagy talán nem is szeret,
 Így hát csárdás kis angyalom, soha nem lehetek a tied.
 

 

 

 14. Szánt a babám
 

 

 Szánt a babám, csireg-csörög sej-haj a járom.
 Szánt a babám a benedeki határon.
 Száraz a föld, hármas eke nem járja,
 Udvarhelyen a babámnak sej-haj nincs párja.
 

 

 Mondtam babám, ne rakd meg a sej-haj szekeret.
 Feltöri a villanyél a kezedet.
 Fából van a villa nyele nem másból,
 Feltöri a tenyeredet, sej-haj csúnyául.
 

 

 

 15. Nyílnak, nyílnak a mezei virágok
 

 

 Nyílnak, nyílnak a mezei virágok.
 Férjhez mentek előlem a szép lányok.
 Nem is maradt a számomra még egy sem,
 Kit a szívem az árva szívem szeressen.
 

 

 Szépen szólnak a mezei pacsirták.
 Szomorúan sírnak az édesanyák.
 Szomorú édesanyák ne sírjatok.
 Megvigasztal a leszerelő fiatok.
 

 

 

 16. Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak
 

 

 Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak,
 Nincsen párja a székely kislánynak.
 Tele van a, tele van a szája édes csókkal,
 Zsebkendője csörgő mogyoróval.
 

 

 Tele van a, tele van a szája édes csókkal,
 Zsebkendője csörgő mogyoróval.
 

 

 

 17. Kiskenden, Nagykenden
 

 

 Kiskenden, Nagykenden,
 Megérett a szőlő.
 Ne menj arra kedves kis angyalom,
 Megfog a kerülő.
 

 

 Nem félek, nem félek,
 Én a kerülőtől.
 Inkább félek, százszor jobban félek
 A babám szerelmétől.
 

 

 Zsuzsika szép kislány
 Felmászott a fára.
 Belément az akácfa tövise
 A lábaszárába.
 

 

 Piszkáld ki, piszkáld ki,
 Piszkáld ki belőle.
 Nem piszkálom, egye meg a fene
 Nem én tettem bele.
 

 

 Piszkáld ki, piszkáld ki,
 Piszkáld ki belőle.
 Nem piszkálom, egye meg a fene,
 Hadd maradjon benne.