Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

   "Az emberi természeten kívül egyetlen más élőlény sincs birtokában a testet hangokra mozgató érzés parancsának. Ezt a ringató parancsot táncnak nevezzük, s azt a parancsot, mely a magas és mély hangok összefonódását kormányozza,: harmóniának. Ezek együtt pedig a táncot teremtik meg." (Platón)

 

 "A szép mozgás a szem muzsikája."  (Anatole France)

 

 

           "Tánc - ez a szó mai nyelvünkben ritmikus, szabályozottan ismétlődő emberi mozgást jelent, melyet általában zenére, énekre járnak. A táncnak a muzsikához való szoros kapcsolatát kifejezi az eredeti, a görög nyelvből átvett latin szó: chorca („tánc”). Ebből jön a kórus, az énekkar, az énekkar helye a templomban, továbbá a choreum, ami annyit tesz, mint a görögből vett orchestra. Mindkét szó annyit jelent, mint táncház, a tánc helye, az európai nyelvekben a zenekar (orchester) vagy a hangverseny helye. Maga a tánc szó is közös gyökerű szinte az összes európai nyelvben: Tanz (német), tanec (szlovák, cseh, orosz), tanssi, tanhu ( finn), tants (észt), dans (román). Mi a tánc szavunkat valószínűleg a németből vettük át.(...)

 http://vicc.shp.hu/hpc/kepgaleria/vicc/vicc_1214389537_RFJr_sQm3q_NAGYKEP.gif

             A tánc felfokozott, művészi mozgás. Nem gyakorlati, „hasznos” tevékenység, hanem érzelmek, indulatok megélésének, kifejezésének és megszelídítésének eszköze, nyelve. Kifejezheti, elmélyítheti a szeretetet, a kapcsolatot, az egybetartozást, és kifejezheti a harcot, a vetélkedést, a gyűlöletet és a küzdelemre készülődést. Az embert ezek a szélsőséges érzések mélyen érintették a kezdetektől, de a társadalom ezek kifejezését nem mindenkor engedte meg, és nem minden formában. Az európai középkorban a szeretet, az összetartozás érzését csak igen visszafogottan, nyilvánosan csak a körtáncokban, lánctáncokban engedte meg. Az összefogódzott láncban énekszóra vagy muzsikára egyszerre mozgó emberek tánca kifejezte a közösséget, és erőt sugárzott minden résztvevőre és szemlélőre. Az egyén csak e közösségen keresztül „beszélhetett” mozdulataival, választottjával, kettejük kapcsolata másképpen nyilvánosságot nem kaphatott. "

 

Andrásfalvy Bertalan - A tánc születése

 

 http://www.latinenergy.ca/gifs/VanesaFrancisMark.gif

 STANDARD TÁNCOK

  •       Angol keringő
  •       Bécsi keringő  
  •       Tangó 
  •       Slowfox
  •       Quick Step

  Angolkeringõ         Az Angolkeringõ a húszas években a Bostonból fejlõdött ki, a Bécsi keringõ egyik utódjából, amely a régi "kerek" fordulások mellett már az "egyenes irányú mozgás" új elemeit is tartalmazta. Származási helye után nevezték el "angol keringõ" -nek. Ezt a nevet azonban csak 1929-tõl használták a versenyeken. Az Angolkeringõ kezdetben inkább elõretörekvõ tánc volt, késõbb a megnövekedett fordulásfokból következõen az ütem végén a lábakat zárták. Mivel a teljes fordulások problematikusnak bizonyultak, a tánc átlós szerkezetet kapottt, amelyben a jobbra és balra fordulásnál csak háromnegyed fordulatot táncoltak.

László Csaba-Mikes Anna

Az Angolkeringõ ritmikusan lendülõ mozdulatai által, melyet lágy, gyakran szentimentális zenére táncolnak, a legharmónikusabb standard tánccá vált. Gyakran rendezvények megnyitásaként táncolják.

Zene:  lassan áradó, lágy, szelíd, ingaszerûen az ütem elsõ ütését hangsúlyozza.

Ütem: 3/4


 

    Bécsi keringõ    

  

A társastáncok közül a keringõnek van a legrégebbi hagyománya. A neve a német "waltzen" szóból származik és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik. A keringõ elõdjeit kutatva egészen a XII-XIII. századig lehet visszamenni, a német "Springtanz"-ban lehet a keringõ eredetét felismerni. A legtöbb tánctörténész a keringõt a régi Dreher-re vagy a Landler-re vezeti vissza a XVI. századtól kezdõdõen. A második verzió a keringõ keletkezésére a "Langaus"-ban látja, amelyben a táncosoknak egy nagyon hosszú termet kellett a legkevesebb forgással végigtáncolniuk. 1750 körül fordult elõ a "waltzen" szó mint táncforma egy rögtönzött bécsi vígjátékban.

http://www.pro-art.hu/image/lm.jpg

László Csaba-Mikes Anna

 

Miután a porosz királynõ betiltotta, a keringõ diadalmenete a bécsi kongresszus (1815) után kezdõdött. Nem kis része volt ebben Lannernek és a Strauss dinasztia mámorító keringõmelódiájának. Németország maradt a keringõvel kapcsolatos események középpontja egészen a húszas évekig, amikor is kb. egy évtizedig háttérbe szorult a modernebb, dinamikusabb táncformákkal szemben. Néptáncként a keringõt a harmincas évek elején fedezték fel újra. A nürnbergi tánctanárnak, Paul Krebs-nek köszönhetõ, hogy 1951-ben a Bécsi keringõt mint egyenjogú standartáncot ismerték el.

Zene: gyorsan folyó, temperamentumos, szárnyaló, lendületes, hangsúllyal az első ütésen.

Ütem: 3/4

 

Kép

                          Tangó


A Tangó származása elválaszthatatlan az argentin néplélektõl és a fõvárostól, Buenos Airestõl. Az eredete igencsak vitatott. A Tangó elnevezése a "tambor" (dob) szóra vezethetõ vissza, amely olyan ünnepet idéz, amelyet a fekete dél-amerikaiak dobszója kísért. A táncos és a zenei befolyás a kubai Habanérából és az argentín Milongából származik, a táncot a bordélyház látogatói táncolták. Hegedû, fuvola és gitár vagy zongora kísérte, 1870 után a bandoneon is, ami egy kromatikus tangóharmonika. A spanyol-argentin mélabúval átitatva a tangó ellentéteiben is mutatkozik: férfias és nõies, kemény és lágy, agresszív és szentimentális. 1907-ben került át a Tangó Európába, mindenekelõtt Párizst bûvölte el. A spanyol-argentín lokálokban tûnt fel elõször, miután elismert társastánccá vált.

A Tangó előadásmódja igen nehéz feladat a pároknak. Ritmusa szaggatott, dinamikus. Erotikus jellege miatt évekig tiltott volt. Mostani formája, stílusa az erőteljes haladómozgásokban jelenik meg, amelyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünetek között.

Zene:  ellentétekben gazdag; szenvedélyes és introvertált, kemény és szelíd, kissé borongós és fennkölt, szaggatott és virtuóz, drámai és csüggedt, dinamikus és játékos, gondtalan és heves.

1920-21-ben a dél-amerikai Tangót az angolok megreformálták. Az egyszerűbb verziót tiltakozva fogadták, azonban 1922-ben Londonban rendezett Tangó-konferencián a táncot az angol stílushoz igazították. A szentimentális Tango Argentinot, az eltérő stílusú angol Tangó váltotta fel, melyet rándításszerű mozdulatok (elsősorban a fejé), szenvedélyes előrehaladó mozgások, hirtelen késleletetések és egyértelmű figuralezárások jellemeztek.

        Napjainkban kétféle Tangó van jelen a versenyeken. Az egyik az angol stílusú, melyet a standard táncversenyeken láthatunk, a másik az Argentin Tangó, amely a divattánc versenyek egyik igen népszerű programja.

         A versenytáncos tangóban nincs emelkedés és ereszkedés. Az előrehaladások sarok lépéssel kezdődnek. A térdek végig kissé hajlítottak, a lábak zárásánál sem egyenesednek ki. A lábak helyeződnek és nem csúsznak a talajon, mozgásuk gyors, de kemény hatást nem kelthet. Egyszerű előre és hátra történő haladó lépések - melyeket kissé kanyarodva lehet táncolni - adják a Tangó alapmozgását.

        A Tangó a második standard táncként szerepel a versenyeken. Igazi "kakukktojás" ebben a kategóriában latin eredete miatt. A nagy konferencián 1929-ben szabványosították mai formájára, melyet 1930-tól a németek is átvettek.

Zenei üteme: 2/4-es, de helyesebb lenne 4/8-os ütemre venni, mert minden ütemben két hangsúly van.
Tempó: tudásszint szerint 30-33 ütem/perc lehetséges, versenyen 33 ütem/perc.
Ritmus: lassú-lassú-gyors-gyors-lassú

Jellegzetessége: a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, melyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között

 

Kép                                 Slowfox

 

  A Slowfox eredete a Foxtrottban keresendő. Az 1910-es években a Onestepből és a Ragből fejlődött ki a Foxtrott, melyet 1924-től más és más gyorsaságú zenére kezdtek járni, s így egy lassabb és egy gyorsabb tánc keletkezett. A lassabb lett a Slowfox, a gyorsabb a Quickstep. A Slowfox a lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul. Az angol társastánc legtipikusabb tánca, melynek eleganciáját zenei oldalról a szaxofon és a klarinét emeli ki. Igen igényes és technikailag viszonylag nehéz tánc, mely a világtáncprogramban is szerepel.

        Maga a Foxtrott eredete a régi Onestepben és Ragben keresendő. A Onestep - mely 1910 körül került át Észak-Amerikából Európába - leegyszerűsített "egylépésmozgásával", valamint változatlan ritmusával Chasse nélküli, mars és haladó jellegű tánc volt. Ezt a táncot gyors 2/4-es ütemben előre, hátra vagy néha oldalirányban, fordulások nélkül féltalpon táncolták. Mint társastánc a Twostepet (polkaszerű, ugrás nélküli) váltotta fel. A Onestep mindenekelőtt Angliában érvényesült, ahol kiszorította a keringőt. Népszerűségét tekintve a Tangóval vetekedett, amely azonban inkább a franciák szakterülete maradt.

        1912-ben Angliában teret hódított a Ragtime, a tánczene első modern formája. Ennek következményeként fejlődött ki a Onestepből a Rag, melynek jellegzetessége a hajlított térddel táncolt lépés volt, s ritmusában a szinkópa is előfordult. Az idők előrehaladtával a Ragtime és Onestep zenéjét lassabban játszották, így a tánc lépései is lelassultak. Jutott tehát idő egy váltólépés, az ún. Chasse bevezetésére, mellyel kifejlődött a Foxtrott. E tánc megtalálható a világtáncprogramban is.
A Foxtrott a lassú és gyors, előre- és hátralépések Chasseval variált, tetszés szerinti váltakozásából állt. Az angol tánctanárok hamar ráépítették saját stílusukat, s így fejlesztették tovább. Az előrehaladó lépéseket sarokkal indították, így sokkal nagyobb lendület keletkezett tánc közben. 1922 körül találták meg a tánc ma is érvényes formáját, majd 1924-től a Foxtrott a más-más gyorsasággal játszott zene alapján egy lassúbb variációra, az ún. Slow Foxtrottra (Slowfox) és a gyorsabb Foxtrottra, az ún. Quickstepre vált szét.

        A Slowfox lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul. A térdek enyhén nyújtottak, ami azt jelenti, hogy nem feszítettek, hanem flexibilisek és mozgásra készek. A Slowfoxban minden lépés majdnem azonos hosszúságú. A test állandóan haladó mozgásban van. A lábak mozgása folyamatos és a tánc járó jellegét hangsúlyozza. A táncban az emelkedés és az ereszkedés kevésbé kifejezett, hisz egy hosszan elnyújtott hullámmozgást kell láttatni. A test mozgása folyamatos, és váltakozva hol az egyik, hol a másik testoldal lendül kissé előre, mely harmonikus testmozgást, illetve vállvezetést idéz elő. A Slowfox technikailag igényes tánc, ezért a tánciskolákban csak a haladó pároknál kezdik tanítani.

        A Slowfox a tágterű, folyamatosan haladó, hullámszerű járómozgásokban nyilvánul meg. A táncot a hanyag eleganciával előadott, hosszan elnyújtott lendületek jellemzik, melyeket gyors fordulatok és meglepő pózok tesznek varázslatossá. A többszörös világbajnok és tréner Karl Breuer találóan írja le a Slowfoxot: "A lábat a táncban egyszerűen oda helyezhetjük, ahová a súly kívánkozik. Egyúttal a legnehezebb standard tánc is, amennyiben sikere döntően azon múlik, hogy ne hasson unalmasnak. Ez csak akkor sikerül, ha nagyon extenzíven táncolják, és zeneileg nagyon intenzíven interpretálják".

        A Slowfox a standard táncversenyek nélkülözhetetlen epizódja. Igen sokan kedvelik lassan áradó jellege és szép zenéje miatt.

Zenéje: lassan áradó, tartózkodó, melodikus, szabályos. A tánc eleganciáját a szaxofon, klarinét vagy hegedű emeli ki.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 28-30 ütem/perc
Versenyen 30 ütem/perc

 

 

 

Quickstep

1924-től a Foxtrottból két tánc alakult ki: egy lassabb (a Slowfox) és egy gyorsabb (a Quickstep). A Quickstep stílusára jellemző a könnyed száguldás, a táncos lábjárás, s a szinte mértani rendben egymásra épülő a motívumok. Csaknem szárnyaló könnyedségükkel, túláradó életörömükkel, a térdek és a bokák nagyfokú ruganyosságával úgy mozognak a versenytáncosok, mint a gyöngyöző pezsgőbuborékok. A tánciskolák egyik legkedveltebb és legvidámabb tánca, mely a standard táncversenyek programjában szerepel. A zene friss tempója és a tánc karaktere szinte megszámlálhatatlan lépésben bontakoztatja ki a táncos egyéniségét.

Kép

A Quickstepet kezdetben "Quicktime Foxtrott és Charleston"-nak nevezték, amely átvette a Chasse-t. A tánciskolák legkedveltebb táncai között tartják számon. Alapmozgását a Chasse-k, Lock Stepek és a külső állásban megtett lépések jellemzik. A tánc az igen gyors, kontrolláltan folyamatos futómozgásokban elevenedik meg. A Quickstep a lépések dinamikájával, elsöprő tempójával valamint a "quick" és "slow" lépések állandó váltakozásával kapja meg szeszélyes elegyét, ám emellett a táncostól nyugodt felsőtesttartást és tiszta lábtechnikát követel meg. Azt mondhatjuk, hogy a Quickstep a legvidámabb és legsziporkázóbb társastánc. Hozzájárult ehhez az is, hogy a II. világháború után alapos stílusváltozáson ment keresztül: kicsi, ritmikus szökellő lépésekkel gazdagodott.

        A Quickstep a standard táncversenyek ötödik számaként szerepel, s a közönség köreiben igen nagy népszerűségnek örvend.

Zenéje: rendkívül gyors, vidám, sodró, sziporkázóan virtuóz. Tipikus hangszerei a trombita, harsona és a szaxofon.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 42-52 ütem/perc
versenyeken 52 ütem /perc

 

 

 

Táncos Képek

 

LATINTÁNCOK:

 

Cha-cha-cha

Samba

Rumba

Paso doble

Jive

 

Kép Megalkotója egy kubai zenész, Enrique Jorrin Havannából, aki 1953-ban a túl gyorsan játszott mambóból, amelynek nem volt igazán sikere, megalkotta a lassúbb mambó- cha-cha-chát. A Kubából származó elragadó zene és tánc először Észak-Amerikát hódította meg, ahol 1954-től a legkedveltebb divattánc lett. New York Cityben, a Brodway-n a Palládiumot jelölik szülőhelyének.

Azonban Európa is lelkesedett minden latin-amerikai zene- és táncújdonságért. Németországban a cha-cha-chát először 1957-ben Gerd és Traute Hädrich, mint divattáncot mutatta be a Német Tánctanárok Egyesületének Kongresszusán. A tiszta, világos ritmussal és variációgazdag, vidám figurákkal a cha-cha-cha nagyon gyors áttörést hozott. Mint a negyedik latin-amerikai táncot 1961-ben vették fel a versenytáncok közé.

 

Samba                       Kép

A samba afrikai eredetű, ősi népi tánc, amely a rabszolga-kereskedés útján jutott el Brazíliába. Ennek a táncformának a neve a "semba" afrikai szóból származik, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni.

A brazil partvidéken terjedt el elsősorban, így Rióban, Sao Paulóban, Pernambucóban, Bahiában és Maranhaóban. Ma a samba uralja a brazil zenei életet. A híres karnevál alkalmából évente új, izgatóan elbűvölő samba-melódiák születnek.

Magával ragadó, eredeti ritmusa színesen gazdagítja a tánczenekarok műsorát.

Az 1920-as években került hozzánk először. Akkor nem vált népszerűvé. Új ritmusát a táncosok a charleston-őrület közepette nem értették meg és slágerszerzőink sem foglalkoztak vele. Új formája Párizson keresztül jutott el hozzánk, s főleg az 50-es években lett népszerű.

Egyszerű lépéseit a kezdők gyorsan megtanulhatják, míg a jó táncosok változatos ritmusában, lendületes testtartásában tánckészségüknek megfelelő variációkat találnak

A Samba felvétele a latin-amerikai táncok versenyprogramjába 1959-től meghozta a samba átalakulását a "népies" változattól a sportos sambáig

A cha cha cha  talán a legnépszerűbb latin-amerikai tánc. A neve végig gördül a nyelven és ritmusa könnyen érthető. A tánc a zenén keresztül szinte önmagáért beszél. A dobok ritmusa szinte azt mondja "cha-cha-cha-lép-lép".
A tánc kubai eredetű. Előfutára a mambó, amely gyorsabb és inkább a gyakorlottabbaknak való. A zenében sok népszerű melódiát lehetett illeszteni a cha cha cha ritmusához, így fo
lyamatos maradt az érdeklődés a tánc iránt.

Kép

 

 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Rumba

A rumba kubai eredetű tánc, de a New York-i tánctermekben tűnt fel először a harmincas években. Új ritmusa, pattogó zenéje, jellegzetes lágy mozdulatai lázba hozták a tánckedvelőket. Az nem ismert, hogy a rumba szót mióta használják. A 19. század leírásaiban szenvedélyes, csábító táncként említik, a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A rumba szó annyit jelent, hogy "ünnep" és "tánc".

Kép A rumba 1930-ban került át Európába. A "The Peanut Vendor" volt az első rumbasláger, amely a világot meghódította. Az első rumba koreográfiát az angolok dolgozták ki, melyet a franciák és a németek átvettek. A háború után azonban eredeti formájával ritkán találkozunk az eredetileg gyors ritmusú zenét a lassú rumba váltotta fel.

Csak 1945 után fedezték fel a rumbát újból a franciák. Az angolok is foglalkoztak a rumbával. A két "rumba-háborúban" (1956-1958 és 1961-1963 között) a rumba-technika szabványosításáról vitatkoztak. 1964-ben sikerült a versenyek alapanyagaként elismertetni.

Paso Doble

 A Paso Doble eredetében spanyol tánc. Bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a torreádor szerepét veszi át, a nő pedig a piros kendőt, a torreádor capa-ját testesíti meg, nem a bikát, mint azt sokszor feltételezték. A férfi és a nő tehát együtt mozog a képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő.
A mai formájában Franciaországban alkották meg, ahol eleinte főleg táncművészek táncolták, mielőtt show- és később versenytáncként a tánctanárok felfedezték.

 

A latin-amerikai versenyprogramban 1959 óta szerepel.

 

Kép

 

Jive

A Jive valójában inkább amerikai, mintsem latin eredetű tánc, ugyanakkor gyökerei a latinos alapokhoz nyúlnak vissza. A Jive több, egymással rokon afroamerikai táncból alakult ki, amelyeket az amerikai katonák hoztak át Európába. Ezek a táncok (Swing, Boogie-Woogie, Bebop) fiatalos és szabados mozgásstílusuk és akrobatikus elemeik révén rendkívül gyorsan népszerűvé váltak a fiatalság körében.

A II. világháborút követően a túlságosan merésznek titulált Boogie alternatívájaként a tánciskolákban egy valamivel lassabb, „szalonképesebb”, ugyanakkor az élénkséget megőrző és temperamentumos, ritmikus táncot alakítottak ki, és megszületett a Jive. A Jive-ot 1968- ban vették fel, mint 5. táncot a latin- amerikai versenytáncok közé, és a leginkább kedvelt versenytáncok egyike.

Jive néven napjainkban a latin-amerikai társas- és versenytáncok közül azt emlegetik, melynek közeli rokonai a Swing, a Boogie-Woogie és a Rock and Roll.

A Jive és az említett 3 tánc között főleg tempó- és kivitelezésbeli különbségek vannak. Mindegyiket 4/4-es zenei ütemre táncolják.

 

A Jive lendületes, temperamentumos, fiatalos, de némi energiát is kívánó, szórakoztató émutatós tánc.
A legtöbb Rock and Roll és Swing zenére a Jive is kiválóan táncolható, lassabb, vagy gyorsabb, pattogósabb verzióban. A Jive alaplépései a Rock (ringó) és a Chasse (sasszé) lépések.  

Forrás: Mirávos Tánc Studió

  Budai Attila-Barna Lilla      Szilver Tse   Szentes

 

Kép Kép

 

 

 

 Lányom  Hobby- versenyen

 

Szilver Tse Szentes

 

 

 

 

 

Tánc

 

(Bessenyei Sándor)

Táncolni ketten,
Táncolni a végtelenben,
Táncolni egy életen át,
Táncolni mindenen át,

Táncolni zölden, kéken,
Táncolni nappal és éjben,
Táncolni vidáman, örömben,
Táncolni haragban, ürömben.

Táncolni lassan, gyorsan,
Táncolni fűben, porban,
Táncolni életben, halálban
Táncolni, táncolni az egész világban.

13.gif 

http://www.szilver.hu/images/szilver_anim.gif

   
 

László Csaba és Mikes Anna

 

 

Szalkai Szabó Gábor és Markó Ágnes

 

 

 

Budai Attila és Barna Lilla

 

   

Szepesi József és Szepesi Judit