Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép Nem tudom ki hogy van vele, de én imádom a teát. Egy kikötéssel: hogy ne legyen cukorral vagy urambocsá' valamilyen édesítőszerrel ízesítve. Részemről a tea vagy mézzel, vagy natúr módon számít élvezhetőnek.

Mindegy, hogy fekete-, zöld-, roiboos-, mate-, gyümölcs-, vagy éppen gyógynövényből készült tea, a lényeg, hogy az alapvető szabályokat betartsuk az elkészítésüknél, szánk ízének megfelelően ízesítsük, s teremtsünk meghitt hangulatot az elfogyasztásához. Ha jó társaságot tudunk magunk mellé csábítani miközben ( télen forrón, nyáron akár jegesen) kortyolgatjuk isteni italunkat, az tetézheti, sőt tetézi is az élvezeti értékét.

Ha elfogadjátok tőlem, én meghívlak itt Benneteket egy virtuális teázgatásra. Ugyanis, mivel tényleg nagyon szeretem a teafélék ízvilágát, s előnyben részesítem minden más italfélével szemben, ezért kicsit keresgéltem, kutatgattam, böngészgettem és összeállítottam egy tömörített anyagot a tea történetéről, fajtáiról, a teázási szokásokról. Persze nem a teljesség igényével, hiszen az egész kötetsorozatot érdemelne. Meghívlak tehát, szürcsölgessünk együtt egy kicsit a teát illető ismeretekből.

 

Tang kínai költő: "az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg. A második elűzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön. A negyedik csésze könnyű verejtékezést indít, az élet minden rossza eltűnik a pórusaimon keresztül. Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a hallhatatlanság birodalmába képzelem magam. A hetedik csésze - nem tudok tovább írni csak hűvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába..."

       A tea Kép

 

Sok történet létezik arról, hogy ki és hogyan fedezte fel a teát. Egyesek szerint egy kínai császár jött rá mintegy véletlen, mások szerint egy buddhista pap. Az igazságot talán soha nem fogjuk megtudni.

Az egyik történet szerint Gautama Buddha fedezte fel a teát, midőn egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe.

Egy másik történet szerint amikor Bodhidarma lemetszette szemhéjait, hogy ne hulljon álom szemére meditáció közben, az első tearügyek ott pattantak ki, ahova szemhéjai hullottak.

Ismét más történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai uralkodó forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve. Kíváncsiságból megízlelte a keveréket, és megkedvelte ízét és frissítő hatását.

 

A tea felfedezése, fogyasztása ősidőkre nyúlik vissza. Megközelítőleg 5000 éve ismerik ezt a növényt.

 Kínában és Japánban mondák maradtak fenn az első használatáról.

Sen-Nong kínai császár egyik rendeletében egészségügyi megfontolásból előírta a víz fogyasztás előtti forralását. Egy nap, mikor épp egy üstben forralták a vizet, a szél pár tealevelet fújt a vízbe, ami szemmel láthatóan barnára színezte. A császár megkóstolta a főzetet, és nagyon ízletesnek találta.

 

Kép

 

Japánban i.sz. 520-as évek körül keletkezett monda szerint Bodhidarma, indiai buddhista szerzetes, aki később a japán zen buddhizmus megalapítója, fogadalma szerint 9 évig meditált egy barlangban a fal felé fordulva, hogy elérje a megvilágosodást. Ám egyszer elaludt, és felébredve, hogy ez később ne fordulhasson elő, lemetszette a szemhéját, és a földre dobta. Ezekből nőtt ki a teacserje, melynek levelét később a szerzetesek a fáradtság elűzésére rendszeresen rágcsálták, illetve a későbbiekben italként fogyasztották.

 

A portugál felfedezők voltak az első európaiak, akik Japánba látogatva először megízlelhették a teát 1560 környékén. Nemsokára Európában megjelent az importált tea, ami hamarosan népszerű lett a gazdag francia és holland rétegek körében. Az angolok 1650 környékén kezdtek el teázni.A bostoni teadélután a bostoniak felkelése volt 1773-ban, amikor a tea adója miatti tiltakozásul az angol teaszállítmányokat a tengerbe dobták. A britek hatalmas teakereslete nagy kereskedelmi hiányt okozott Kínával, ezért a Brit Birodalom a meghódított Indiában beindította saját teafeldolgozását. A kínaiak csak ezüstért és zenélő órákért árulták a teát. A kereskedelmi hiányt az indiai ópium eladásával próbálták kiegyenlíteni Kínával, ami az 1838–1842 közötti ópiumháborúhoz vezetett.Kína és London között az 1860-as évektől a Szuezi csatorna megnyitásáig klipperekkel szállították a teát. A klipperek az akkoriban épített leggyorsabb vitorláshajók voltak. A nagy tea verseny igazi társadalmi esemény volt a viktoriánus Londonban, fogadásokat kötöttek a leggyorsabb hajóra. A Cutty Shark teaklipper 1922-ig hajózott, jelenleg hajómúzeum Londonban.

 

 

 

Kép Teafajták és elkészítési módjuk

 

 

 

Fekete teaAlacsony hőfokon teljes oxidációval készült tea, mely során a leszüretelt tealeveleket fonnyasztják, sodorják, oxidálják, mely során kialakulnak a szín, aroma- és cserzőanyagok, végül szárítják, osztályozzák és csomagolják.

A teában levő antioxidánsok neutralizálják a szabad gyököket, amelyek a test sejtjeit károsítják és betegséghez vezetnek. A fekete teának egyéb kedvező hatásai is vannak. Miután a baktériumok növekedését pl. a szájban jelentősen gátolja, ezért fogyasztása kivédheti ez elszaporodó mikrobák által okozott kellemetlen leheletet. Egyúttal a fogon levő plakkokban a baktérium koncentráció növekedését is gátolja, mely fogszuvasodás megelőzéséhez is hozzásegít, melyben a jelentős fluortartalom is segítséget nyújthat.

Elkészítése: 100 C°-os vízzel forrázzuk le a tealeveleket és áztassuk 3-5 percig.

Zöld tea

Ugyanabból az alapcserjéből készül, mint a fekete tea, de a készítése során kimarad az az erjesztési, fonnyasztási folyamat, ami a fekete teákra jellemző. Ez az oka annak, hogy megtartja a zöld színét és az íze sem annyira karakteres, mint a fekete teáké. A különböző teatermesztő területekről eltérő ízű, illatú és színű zöld teák kerülnek forgalomba. A zöld tea jelentős egészségmegőrző hatással bír: antioxidánsokat tartalmaz; EGCG-tartalma miatt rákmegelőző hatású, méregtelenít, megelőzi a fogszuvasodást, lassítja a csontokban a mészlerakódást, valamint erősíti és regenerálja a szívizomzatot. Tartalmaz még flavonoidokat, szaponint, fluort, káliumot, magnéziumot, vasat, B2-, C- és K-vitamint. A zöld teát nem ajánlott tejjel ízesíteni, mert a tejfehérje csökkenti a rákellenes hatást.
A zöld tea az egyik legjobb és legismertebb zsírégető tea. Egyéb létfontosságú egészségmegőrző hatása mellett nagyban serkenti a régóta jelen lévő zsírok lebontását.

Elkészítése: 65-70 C°-os vízzel öntjük le a leveleket és a teára jellemző íz eléréséhez 2-3 perc után leszűrjük.

Fehér tea

Főleg Kínában készítik, csak a legfiatalabb leveleket, majd utána azonnal megszárítják, ügyelve arra, hogy még a legkisebb mértékű oxidáció se lépjen fel. Ezek a teák nagyon jó minőségűek, kis mennyiségben készülnek. Alacsony tein- és csersavtartalmú termékek, magas antioxidáns-, vitamin- és ásványianyag tartalommal.

Elkészítése: 65-70 C°-os vízzel forrázzuk le a tealeveleket és 8-12 percig áztassuk.

Jázmin tea

Ázsiai országokban a jázmin egyfajta kultusznövény. Teafőzete nemcsak méregteleníti és nyugtatja a szervezetet, de nagyon kellemes ízű is. Segít a szervezetnek megszabadulni a méreganyagoktól, és ennek hatására fiatalabbnak, egészségesebbnek érzi magát az ember. Jázmin tea készítésekor a tealeveleket jázminvirágokkal borítják oxidáció közben, és néha a teában is hagynak belőle díszítésképp. A jázmint gyakran társítják zöld teához, amelynek egy kellemes ízű és aromájú élvezeti ital a végeredménye.

Pu-erh vöröstea

Kínából származó vöröstea, melyet különleges eljárással, a fekete tea  - akár több évtizedig is tartó - továbbérlelésével készítenek. Ez alatt az idő alatt kialakul egy erős, jellegzetes, földes íz, melyet a leveleken kialakuló nemespenész réteg okoz. Egy speciális alapteából, a Quing Mao-ból készítik. Kínában gyógyító erőt tulajdonítanak neki. Teintartalma igen alacsony, ezért késő este és gyerekek számára is fogyasztható. Rendszeres fogyasztása segítséget jelenthet a súlyfelesleg leadásában. Magas polifenol tartalmának köszönhetően kitűnő antioxidáns.

Elkészítése:  A forrázáshoz 100 C°-os vizet használjunk és az áztatási idő 3-5 perc.

Rooibos tea                 Kép

A Rooibos tea az egyik legkeresettebb és legértékesebb teakülönlegesség világszerte. Dél-Afrika Cape tartományában honos "vörösbokor" hajtásaiból készül.  Koffeint nem tartalmaz, ezért kitűnő folyadékpótló gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.

Különösen javasolt ingerlékenység, fejfájás, alvászavar, álmatlanság, depresszió esetén. Jellegzetes, frissítő íze a fekete teáénál édesebb. Mélyvörös színű.

Elkészítési módja megegyezik a fekete teával.

Lapacho tea

A lapacho a brazíliai őserdőkben élő lapacho fa kérgének belső rétegéből készül, melyből sokféle gyógyhatású főzetet készítenek. Őshazája Argentína, Brazília és Paraguay területén van. Viszonylag sok benne az ásványi anyag és a nyomelem: kalcium, magnézium, foszfor, cink, szilícium, mangán, molibdén, réz, vas, kálium, nátrium, kobalt, bór, arany, ezüst, stroncium, bárium, jód és nikkel. Immunrendszer erősítő, valamint daganatgátló, rákmegelőző hatású. Fokozza a sejtek anyagcseréjét és a kiválasztást. Koffeinmentes. Fogyasztása ajánlott legyengült immunrendszer, gyulladások, visszatérő fertőzések (bakteriális, vírusos, gombás), allergiák, asztma kezelésekor. A természetgyógyászatban anticcandida teaként is ismert, de használják cukorbetegség kezelésére is. Íze enyhén füstös jellegű. Ízesíthető mézzel, gyümölcslével.

Elkészítése: A forrásban levő vízhez adjuk hozzá a fakérget és főzzük kb. 5 percig, majd letakarva hagyjuk állni 15-20 percet. Amennyiben filteres kiszerelést használunk, úgy 90 C°-os vízben letakarva áztassuk a filtert 30 percig.

                                                 Kép          Mate tea

Dél-Amerikában őshonos fafaj, ottani neve yerba mate. A leveleit használják teakészítésre. Jelentős mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat (káliumot, nátriumot, mangánt, magnéziumot) és vitaminokat (A-, B1-, B2- és C-vitamint, valamint riboflavint). Ideális energiaital a sport és a mozgás szerelmeseinek. Csökkenti az éhségérzetet, méregtelenít, serkenti a bélműködést és enyhén vízhajtó hatású.

Elkészítése: kb. 80-90 C°-os vízzel forrázzuk le a mate leveleket és áztassuk 5 percig.

Kukicha

Japán zöldtea különlegesség, melynek összetevői gallyak és régi levelek, levélnyelek, melyeket a téli teacserjéről szednek, és tűz fölött szárítják. A szárítás után enyhén meg is pörkölhetik, így egy jellegzetes ízhatást kap. Határozottan édes ízű tea. A makrobiotikus diéta elengedhetetlen része. Koffeinmentes. Nagyon gazdag ásványi anyagokban, nyomelemekben, vitaminokban, antioxidánsokban. Jelentős rákmegelőző hatása van, illetve a már kialakult betegség esetén is javíthat a helyzeten a megfelelő táplálkozás és kezelések kiegészítőjeként.

Elkészítésénél a teát nem forrázni kell, hanem hideg vízbe betéve felfőzni, a forrástól számított 5-7 percen keresztül majd lefedve állni hagyni 15-20 percig.

      Maté tea           Fekete tea           Zöld tea            Fehér tea

ceaimate ceainegru ceaiverde ceaialb ceairosu ceaidefructe

                               Vörös tea         Gyümölcs tea
Gyümölcstea

A gyümölcstea elnevezés az összefogó neve azon italoknak, melyeket a tealevelekhez hasonlóan más növényi levelek, főként gyümölcsdarabok, néha virágszirmok forrázásával és áztatásával állítanak elő. Az igazi gyümölcsteában semmilyen teacserjéből készült alap nem található, így ezek a teák nem tartalmaznak koffeint és csersavat. Gyakran használnak fel a készítésük során almát, csipkebogyót, narancshéjat, hibiszkuszt, ananászt, meggyet, barackot, illetve ízesítik különböző természetes aromákkal. Melegen és hidegen is ajánlott fogyasztani.

Elkészítése: 100 C°-os vízzel forrázzuk le a gyümölcsdarabokat (illetve filtert), az áztatási idő pedig 10-15 perc legyen, hogy minél jobban előjöjjenek a gyümölcsök ízei.

Gyógytea Kép

A gyógyteák gyógynövényekből készülnek betegségek megelőzésére vagy az egészség helyreállítására. Ezeknek a teacserjéhez semmi közük, csupán az elkészítés hasonlósága miatt hívjuk teának. Az elkészítés módja szerint háromféle ital készülhet, attól függően, hogy milyen növényi részekből áll. Ez lehet forrázat, főzet vagy kivonat.

Japán  teaszertartás

A teaszertartás  helye a teaház, japánul a szukija . Ennek mérete 4 és fél tatami (1 tatami kb. 90×1,80 cm).

A teaszertartás lépései Rikjú tanítása szerint:

  1. Meghívás: A vendéglátó megbeszélte a teamesterrel, hogy kiket szeretne meghívni. Ez legalább öt, maximum hét fő lehetett.
  2. A vendégek érkezése: A macsijában  várakoznak a vendégek, akik fölkészülnek a ceremóniára.
  3. Belépés a teaházba: A szertartás kezdetét a teamester jelzi. Nesztelen léptekkel, mélyen meghajolva mennek be a teázóba. A mély meghajlást a teaház alacsony ajtaja is megköveteli. A vendégek meghajolnak az ikebana  előtt, majd csendben körülnéznek a teaházban: megszemlélik a tokonomát , végül adott jelre letelepednek a számukra kijelölt helyre.
  4. Teázás: A tea előtt könnyű süteményt kínálnak a vendégeknek. A teamester először bambuszseprűvel (mat-csa) a csészébe söpri a megfelelő mennyiségű teaport, majd a bambusz merőkanállal forró vizet mer rá. Ezt a seprűvel fölkeveri. Így kap egy csésze teasűrítményt. Ebből a sűrítményből önt a többi vendég csészéjébe, majd erre még forró vizet öntenek.
  5. Teaivás: A japánok nem ízesítik semmivel a teájukat. Három lassú kortyot ír elő a szabály, tilos felhörpinteni. Több csésze teát is el lehet fogyasztani egymás után, a mennyiség nincs meghatározva.
  6. Beszélgetés: Miután már nem isznak több teát, a vendégek csöndes társalgásba merülnek, aminek témája általában a teaház körül forog.
  7. Távozás: A teaszertartást a teamester által megadott jelre befejezik. A vendégek elbúcsúznak a házigazdától, majd zajtalan léptekkel távoznak.

Kép

A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosság gyanánt itták. A kínai bölcsek szerint aki a teát issza, annak szellemi képességei tiszták és frissek lesznek. A tea megszabadít a testességtől és elűzi az álmosságot.
A tea valamikor az uralkodók itala volt. Mint a legtöbb szokás, a teázás is idővel meghonosodott, s egyre nagyobb szerepet játszott a magánházaknál is. Kialakultak a tea elkészítésének és felszolgálásának szabályai. A teázás, mely eredetileg a szerzetesek fárasztó elmélkedésének segítője volt, létjogosultságot kapott a kolostor falain kívül is. A teaházak a társas érintkezés színterei voltak, ahol már nem a szertartás dominált. A tea mellett üldögélve kedélyesen társalogtak, filozofálgattak, olykor még sakkoztak is. A tea gyors és széleskörű elterjedésének volt egy egyszerű, prózai oka is. Kína több tartományában nagyon rossz az ivóvíz, ezért forrázva, teával tették élvezhetővé.
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/45/Shanghai-Huxinting_Tea_House.jpg
A teagazdaságok szaporodásával a tea ára is mérséklődött, így a teázás általánossá válhatott a szegényebb néprétegek körében is. Később a teát nem főzték, hanem forrázták. A szárított leveleket kőmalmokban porrá őrölték. Amikor pedig Európába is eljutott a tea, Kínában már nem a porteát használták, hanem a megszárított leveleket forrázták le. Ezt a készítési módot vették át az európaiak.

A 19. század második felében a teapiacon vetélytárs jelent meg, az indiai tea, a "thea assamica". Nevét Assam vidékéről kapta, ahol őshonos.

A felfedezett indiai tea abban különbözött a kínaitól, hogy a levelek nagyobbak voltak, s jóval több koffeint tartalmaztak. Az indiai tea hála jó tulajdonságainak és a helyi klímának, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az egyenletes hőmérséklet, a sok csapadék következtében gyakrabban szüretelték, mint a kínai rokonát. A levelek minősége állandó volt, minden szüret alkalmával ugyanolyan. Ez hallatlan előnyt jelentett a kínai teával szemben, amelynél minden szüret alkalmával gyengébb minőségű teát nyertek. Az indiai tea pikánsabb ízű volt, főzete a magasabb koffeintartalom miatt erősebb.
Ez megpecsételte a kínai tea sorsát. Kép

India legismertebb, legrégibb itala a tea, amelyet gyakran a nyílt utcán hatalmas kondérba főzve készítenek: sok-sok tealevelet, cukrot összefőznek tejjel és vízzel, amíg szürkésbarna, édes folyadékot nem kapnak. Még forrón fogyasztják.
Az indiai tea minősége évről évre javult. Anglia megrendelései a kínai teapiacon kezdtek elmaradozni. A termelés állandó minősége és az egységes technológia nem hozott létre az indiai teából olyan fantasztikus gazdag választékot, mint amilyen a kínai tea esetében volt. Néhány jellemző indiai teafajta: assam, assam peco, cahgar, darjeeling, brokenleaf...

A teát Európában megelőzte a híre.
Ebben az időben az európaiakat elsősorban a kínai selyem érdekelte. Még semmi jel nem mutatott arra, hogy száz év múlva folyami dzsunkák teával és porcelánnal megrakodva haladnak a tenger felé, hogy rakományukat átadják Konton kikötőjében az óceánjáró vitorlásoknak.
Portugál, holland és francia hajók már a 16. században felkeresték Kína kikötőit, de a tea nem szerepelt a kivitt árucikkek között.

Először a Holland Kelet-Indiai Társaság 1664-ben még a holland társaságtól vásárolt 2 font teát, hogy királyát megajándékozza vele, de a következő évben már egyenesen Kínából szerezték be a teát.
A tea kereskedelmi árucikké válásában jelentős szerepe volt annak is, hogy a kínai kormány korlátozta a selyem kivihető mennyiségét, a teáét viszont nem. A tea kis súlyú, de nagy értékű áru volt, s a külföldiek annyit rakhattak hajójukra, amennyit az elbírt.

Az első időben a teával sokszor nem tudtak mit kezdeni, nem ismerték az elkészítésének helyes módját. Előfordult, hogy a leveleket kenyérrel ették, a forrázatot pedig kiöntötték. Máshol a teát hordókba töltötték, s úgy mérték ki, mint a bort vagy a sört.
Londonban 1658-ban napvilágot látott egy hirdetést a tea kávéházi árusításáról. Ebben elírták azt is, hogyan kell a teát elkészíteni, mégpedig "régi kínai módon", a leveleket csészékben leforrázni.
A konzervatív Anglia meglepetésszerű gyorsasággal tért át a kávéfogyasztásról a teára. Amikor a tea megjelent, Londonban már több mint kétezer kávéház működött, és a 18. századra szinte mindegyik átalakult teaházzá.

Ma is világhírű teakeverékük az Earl Grey tea eredetéhez legenda fűződik. Receptjét a hagyomány szerint Grey gróf az akkori miniszterelnök kapta 1830-as években egy kínai mandarintól.
A teázás szokása gyorsan beépült az angol mindennapi életbe. Az erős teát kedvelték, ízesítették cukorral, rummal, vajjal, tejjel, borssal és egyéb fűszerekkel.

A tea folyamatosan és egyre nagyobb mennyiségben érkezett Londonba. Anglia már a 19. században a világ legnagyobb teaívó országa volt. London a tea világkereskedelmi központjává vált. Az európai államok egyre inkább itt szerezték be azokat az árucikkeket, amelyekre Kínából szükségük volt. Az angolok ismertették meg a teát Amerikával 1704-ben. A kereskedelem fellendítésére amerikai tartományaikban a behozatali vámokat megszüntették. Egyedül a teát nem részesítették ilyen kedvezményben, hogy azt kizárólag tőlük vásárolják. A magas teavámok elleni tiltakozásul 1773. december 16-án, amikor Bostonba megérkezett a teaszállítmány, szürkületkor indiánnak öltözött helyi lakosok megtámadták a hajót. Az egész rakományt, mintegy 342 láda teát, a tengerbe dobták. Ez a "bostoni teadélutánnak" nevezett esemény indította el a függetlenségi háborút, mely az Amerikai Egyesült Államok megalakulásával végződött.

Elsőként orvosok ismertették a teát esszékben, orvosi szaklapokban, vagy önálló könyvekben. Megállapították, hogy az élet meghosszabbítására, az egészség megóvására nincs jobb, mint e fű.
A Mongol kán 1638-ban is küldött teát a cárnak. A követek alig akarták hazavinni a szerintük jelentéktelen ajándékot, de tévedtek, mert a teának Moszkvában nagy sikere volt. A tea hamarosan megjelent a moszkvai üzletekben is.

  Kép A teázás szokása Oroszországban gyorsan elterjedt, a 18. század folyamán beépült az orosz életmódba. Oroszország a világ második legnagyobb teafogyasztó országává vált, e téren csak Anglia előzte meg. Európai területén a tealeveleket forrázták.
Sokáig azt gondolták, hogy a fekete és a zöld tea más-más fajtájú cserjéről származik. Köztük a különbség valójában csak az, hogy a zöld teának szánt leveleket nem szárítják ki erősen, de mindkettő a kaméliák családjába tartozó "thea chinensis" leveleiből készül. A sárga tea színe is a szárítás időtartamától függ. Átmenetet képez a zöld tea között.

Tibeti tea

A tibeti tea fogalmával legelőször Korda György - A nagy út - című, Körösi Csoma Sándorról írott regényében találkoztam, tizenévesen.  Olyan felfoghatatlan volt számomra a tény, hogy Tibetben a teát jakvajjal, sóval fogyasztják. Húztam az orrom a puszta gondolattól is. Ma már szívesen megkóstolnám, de hogy jussak el arra a csodálatos, titokzatos helyre...?

Idézet következik Kepe Róbert , LÁMÁK LAKOMÁJA- A tibeti konyha című írásából (forrás: www.terebess.hu)

"A tibeti tea világhírű. Nehéz volna olyan embert találni, aki nem ízlelte, bár járt már tibetiek lakta vidéken. A teát a konyha közepén elhelyezett, dupla falú, sárból készült tűzhelyen főzzük. A tűzhely - praktikusan - akkora, hogy elférjen rajta két nagy rakszang (rézből készült, gazdagon díszített teafőző edény). Tüzelőként fa hiányában leggyakrabban száraz jaktrágyát használunk, amit előzőleg pogácsává gyúrva a ház falára tapasztunk, ahol szárad és szigetel. Ne gondoljuk, hogy ez elviselhetetlen szagot okoz.

Sok utazó emlékezik meg a tibeti teáról, s sokak véleménye szerint a teakészítés módja nagyon bonyolult Tibetben. Ez persze túlzás, tény azonban, hogy a teát többféleképpen is fogyaszthatjuk: magában, sóval, vajjal vagy campával, de mindig melegen. A rakszangból kitöltve a hagyomány szerint faszilkékből szürcsöljük, s ebben is ízesítjük. A tea campával nem annyira a szomjúság, inkább az éhség enyhítésére szolgál. Annyi campát szokás a teába tenni, amennyi képes azt teljesen fölinni. Előbb a mutató, aztán a mutató és a középső, végül a középső három ujjunkat használjuk a tea és a campa elegyítésére. A keverés mindig egy irányban történik, mindig a Nap járásával megegyezően. Ez a Jó Irány. Csak így járhatunk körbe egy szobrot, épületet, csörtent (áldozati sírhalom, szanszkritból ismertebb nevén sztúpa) vagy akár egy kolostort. Ha már tökéletesen felszívta a campa a folyadékot, golyókká gyúrjuk és megesszük. A teás campagolyók neve pak.

Kétségtelen, hogy a tibeti tea önmagában is kitűnő ital és kitűnő roborálószer. Azonban megerőltető meditációk, vizsgák előtt élénkítő, erősítő hatását gyógynövények hozzáadásával emelik a lámák. A teát campával és vajjal, vagy anélkül gyakran ajánljuk föl az isteneknek."

                                  
  vissza>>
forrás: Bioliget.hu

             Wikipédia

              Nők Lapja Café

              HarmoNet

 

A mappában található képek előnézete Tájképek